Útkeresés

Útkeresés

Április elején járunk és én még mindig úgy érzem, hogy a hegynek felfele tartok egy hatalmas hóviharban, alig tudok haladni, fuldoklom és nem látom a kiutat. Hányszor játszottam már ezt el Istenem. Mindig ugyanoda jutok vissza. De végül is ezt már megértettem, az élet olyan mint egy óra, van mikor fent vagy aztán van egy közép időszak és eljutsz egyszer egy mély pontra, aztán onnan csak felfele van. A lényeg az, hogy ne rekedjünk meg egy bizonyos szinten, hiszen nincs olyan, hogy valaki csak az alsó negyedben éli az életét, ahogy olyan sincs, hogy állandóan felfokozott lelki állapotban vagyunk. A nehéz időszakok már bele ivódtak a testembe, a lelkembe és időről időre megedződöm.

Minden éven van egy ilyen időszakom, amikor széthullok és nagyon nehéz minden. Ez általában év elején szokott bekövetkezni, ahogy most is szinte óramű pontossággal érkezett. Azonban most valamiért hosszabb ideig tart újra összeszednem magam. Nem azt mondom, hogy csupa fos dolog történik velem, de kihívások tömkelegével, hazug kapcsolatokkal és kudarcokkal kellett szembesülnöm az év elején. El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányzik az a régi érzés, az érzés, hogy élek. Tudod mire gondolok, arra a mámorító érzésre, hogy igen, igazán élek. Ez elmarad manapság. Kilépek a komfort zónámból, kikapcsolódom, olyan dolgokat teszek amelyeket imádok, de ez az érzés valahogy mégis elmarad. Magam is megijedek néha a kérdéstől ami egyre visszhangzik bennem: Meghaltam legbelül? Már nem vagyok képes olyan önfeledt lenni mint régen? Mégis mi a picsa van velem?

Érzem azt, hogy igen, ez az év lesz az áttörés, a beteljesülések éve de mégsem találom a kiutat ebből a kibaszott labirintusból amibe belekerültem és már eltelt az évből 3 hónap. Egyszerűen kaparok, hogy összeszedjem magamat, a gondolataimat és papírra vessek mindent amit érzek, ami bennem van, nyomaszt, kikívánkozik vagy éppen megoldásra vár. Így született meg a Judexim Brand újragondolása és ez a bejegyzés is. Átértékeltem az életemet és a céljaimat valamint sok dologgal kapcsolatban a szemléletemet is.

Csak kergettem a boldogságot mint valami hülye, miközben itt van a szemem előtt.

De vajon ez az a boldogság amit keresek?

-J

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.