Takarítsd ki az életed! – Út a minimalizmus felé

Takarítsd ki az életed! – Út a minimalizmus felé

Az íróasztalon hegyekben álló papírok és kacatok, a fiókban ezer éves naplók és értelmetlen kütyük, a polcokon idióta kis bizbaszok amik majd jók lesznek egyszer valamire, a ruhásszekrényben rogyásig álló ruhahalmok, a laptopon és a telefonon pedig a memória azért könyörög, hogy adjunk neki egy kis szabadságot. Ismerős valamennyire? Az utóbbi időben kellett rádöbbennem, hogy olyan vagyok mint egy mezei pocok, aki csak gyűjtöget és gyűjtöget. A különbség csupán csak annyi a két szokás között, hogy a pocok legalább az életben maradásáért gyűjtöget, amíg én csak hülye, kitalált érzelmekkel ruházok fel bizonyos tárgyakat amiktől aztán érzelmi kötődésem miatt nem tudok megválni. Be kellett látnom, hogy ezen sürgősen változtatnom kell.

Vajon miért kötődünk bizonyos tárgyakhoz annyira, miért nem vagyunk képesek megválni egy mozijegytől, egy plüss állattól, egy szétnyűtt pólótól vagy éppen egy egyszerű Starbucks műanyag pohártól? Biztosan neked is vannak olyan dolgaid amelyek számodra hatalmas értékkel bírnak, másoknak ugyanakkor csak kacatok és kérdőn néznek rád, hogy mégis mi a francnak tárolod ezt itt. Azt mondod neked nincs ilyen? Ugyan már… gondolkodj! Nem hiába hoztam fel a Starbucks poharat, ugyanis a minap esett meg velem, hogy édesanyám nálam járva kérdőn hozott ki a szobámból egy háborús veterán papír kávés poharat, hogy drága gyerekem egy jó indokot mondj mi a francért kell ezt az őskövületet itt tárolni? Én pedig elkezdtem rázúdítani, hogy mennyi mennyi kellemes emlékem kötődik hozzá még anno a nagy szerelmem kapcsán. Egy vacak pohár ugye, mégis mennyi emléket kötöttem hozzá.

Nincs is ezzel semmi baj, hiszen pl. a mozi, a hajó, a discos belépőjegyeket is gyűjtöttem egy albumban amelyekhez írtam is pár sort, pár kedves emlékkel, sztorival fűszerezve és milyen jó ha ezek néha az ember kezei közé kerülnek. De csak most döbbentem rá, hogy temérdek olyan emlék, olyan tárgy vett körül, amelyek a múltban tartottak egy láthatatlan láncon és én közben csodálkoztam, hogy nem vagy csak nagyon nehézkesen megy az előrehaladás a céljaim felé. Nem volt 100%-os a fókusz, elvesztem a részletekben és mindig a múltba tekintettem vissza a temérdek tárgynak köszönhetően amik már szó szerint a fejemre nőttek. Imádom a minimalista stílust, pinteresten sok ilyen képet szeretek nézegetni és temérdek le is van mentve közülük. De ez a baj, hogy csak tervezgettem, nézegettem, viszont az életemet nem a minimalizmus, hanem a káosz és a múlt uralta.

A szobámban ülve egy gondolat járt a fejemben: Takarítsd ki az életedet, mindennek ami nem tesz boldoggá vagy nem ad hozzá már az életedhez, csak a múltban tart mennie kell. Fogtam egy papírlapot és sorra felírtam a különféle kategóriákat amelyekben takarítanom kellett.

Igen jól látod, sorra vettem a kapcsolataimat is, ahogy az emlékeimet és a szokásaimat is. Na itt volt még csak mit takarítani, viszont egyáltalán nem ment könnyen, mert az elengedés terén még bőven van mit fejlődnöm. Sőt ezzel a folyamattal még mindig nem végeztem, viszont tudom azt, hogy meg kell tennem és el kell engednem azt aki csak visszahúz, aki negatív és akivel már nem adunk hozzá egymás életéhez. Helyet kell csinálnom az újnak és elfogadni a változást.

Fogadalmaim a minimalizmus bevezetéséhez az életembe:

  1. Nem vásárolok ruhákat, kiegészítőket és cipőket egy hónapig! (mindegyik pontra, majd kitérek egy-egy külön posztban)
  2. Nem halmozom magam köré a dolgokat, csak azokat a tárgyakat hagyom szem előtt amelyeket éppen használok!
  3. Kizárom és nem engedem be a negatív, pesszimista, energiavámpír embereket az életembe!
  4. Tárgyak helyett élményeket gyűjtök!
  5. Új, sikerszokásokat vezetek be a mindennapjaimba!
  6. Nyakon csípem magam, ha éppen a múlton rágódom és gondolataimat a jelenre irányítom!
  7. Még mindig bőven van lom körülöttem, úgyhogy minden nap megválok valami kacattól!
  8. Telefonomat és laptopomat nem terhelem túl, mindig az éppen aktuális dolgok vannak szem előtt!

Egyik középiskolai tanárom mondta mindig, hogy a zseni átlát a káoszon. Én ezt nem kétlem, így húztam le elég szép eredménnyel a középsulit. Viszont felnőtt emberként, amikor már van egy saját vállalkozásod, besegítesz a családi vállalkozásba, van egy főállásod és ott van esetleg egy csodás férfi melletted, plusz ugye magadra és a barátaidra is kell időt hagynod, már elég nehéz átlátni a káoszon. Éppen ezért uralni kell azt. Úgy hiszem az utóbbi idők problémái itt gyökereztek ebben a dologban és sikeresen felismertem ezt. Éppen kapóra jött a szabadságom, így sorra tudtam venni minden pontját az életemnek és rendet teremteni abban, legalábbis elkezdeni rendet teremteni. Eddig nagyon jól haladok és fényévekkel jobban is érzem magam.

Az elkövetkezendőkben írok majd a fogadalmaimról, hogyan haladok velük, milyen hatással vannak az életemre, úgyhogy ha nem szeretnél lemaradni, oldalt fel tudsz iratkozni a hírlevélre! Valamint ha tetszett a bejegyzés és úgy gondolod hasznos lehet valamelyik ismerősödnek oszd meg bátran!

Te káosz vagy éppen minimalista párti vagy? Örülnék, ha megírnád kommentben, hogy melyik a legfurább dolog amit esetleg Te gyűjtögetsz/gyűjtögettél!

– Love, J

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.