Öngyilkos jelöltből Céltudatos Nő – My Story #GIRLBOSS EDITION

Öngyilkos jelöltből Céltudatos Nő – My Story #GIRLBOSS EDITION

Hogy lehet-e a legmélyebb reményvesztettségből felépíteni egy magabiztos, pozitív, energikus új életet? Bármi lehetséges, erre igazán megtanított az elmúlt 3 év. Kicsit erősre sikerült a cikk főcíme de az igazság az, hogy egyáltalán nem túloztam. Írtam már nektek erről és videóban is említettem már, hogy voltam nagyon lent és tudjátok/látjátok azt, hogy hol tartok most. Hogy megértsd miről is beszélek, lefestem neked hol tartottam 3 évvel ezelőtt.

A vallomásomhoz hozzá tartozik, hogy elég mély depresszióval, szorongással és pánikbetegséggel küzdöttem, amit a külvilág mit sem érzékelt. Azaz érzékelték ők csak úgy értelmezték, hogy bunkó, nagyképű, begyepesedett, nyafka picsa vagyok aki gyűlöl emberek közé menni, aztán ha mégis megteszi rosszullétet színlel csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet. A családom nagy része nem igazán tudta mire vélni, hogy miért is vagyok bezárkózva a nap 24 órájában és miért csak a mosdóba járok ki. Lehúzott redőnyök, sötét szoba ahol csak a számítógép fénye pislákol jelezve azt, hogy már megint végig kockulta a napot. Szétdobált csokis és chipses papírok, bevetetlen ágy, kólás flakonok. Szemétgettó királyság trónján pedig egy sápadt, karikás szemű, üres tekintetű, céltalan, elkeseredett lány ült. Újra és újra egy gondolat járt a fejében: “Bárcsak meghalnék és ne lennék útba, ne kellene szenvedni. Úgyis megtalálom a módját, hogyan tűnjek innen el, úgysem hiányoznék senkinek.” Mint valami film bevezetője nem? Ez volt az életem.

Forrás: google.hu

Mi vezetett idáig? Igazából évekig másokat okoltam. Okoltam az édesapámat, mert sohasem volt igazán 100%-ban mellettem, okoltam a családomat mert olyan egyetemre küldtek amit a hátam közepére se kívántam, okoltam az iskolát mert nem ment a tanulás, okoltam a jó Istent mert elvette azt az embert akit imádtam, okoltam a nagypapámat mert itt hagyott bennünket, okoltam a rendszert mert nem kaptam munkát és okoltam a világot mert csak szerencsétlenséget hozott rám. Figyelitek? Mindig másokat okoltam! Más volt a felelős és nem én… Holott én döntöttem arról is, hogy ilyen mélyre jutottam. Én döntöttem arról, hogy nem szállok szembe apuval, én döntöttem úgy hogy nem állok ki magamért, én döntöttem úgy hogy maradok azon a szakon ami egyáltalán nem hozott lázba, én döntöttem arról is hogy nem engedem el azt aki elment, én döntöttem úgy hogy nem is keresek munkát mert nem akartam igazán dolgozni csak költeni a pénzt és én döntöttem úgy is, hogy nem szállok ki egy 3 éves kapcsolatból ami már maga volt a pokol. Én vagyok a felelős a döntéseimért és ezáltal a saját életemért!

Forrás: google.hu

Mennyire tönkre tudja tenni az embert az, ha másokat okol és másoknak az életére irigykedik ahelyett, hogy a sajátját építené. Minden egyes negatív gondolattal egyre lejjebb csúsztam, csak ástam magam alatt a gödröt még mélyebbre. A sors fintora az, hogy éppen az az ember állított elém tükröt akivel nagyon sok súrlódásunk volt, az édesapám. Azt hiszem talán akkor 2014 decemberében beszélt velem először úgy mint apa a lányával. Rávilágított arra, hogy ez így nem mehet tovább mert elmegy mellettem az élet anélkül, hogy én azt észrevenném. Hogy sohasem leszek fiatalabb és egyik pillanat sem jön vissza soha többet. Mit éreztem akkor? Úgy éreztem magam mint aki egy kibaszott nagy szakadék szélén áll és hívja a mély…. majd hirtelen fentről valaki azt mondja, hogy ne engedj a sötétségnek, okkal jöttél erre a világra és küldetésed van ami még nem ért véget. Lehet, hogy ez most nagyon drámaian hangzik, de így éreztem. Akkor ott döntöttem és ahogy azt az ábra is mutatja, hála az égnek nem úgy, hogy véget vetek az életemnek hanem, hogy folytatom tovább és megmutatom ki is vagyok én valójában.

 

Szintén a sors keze, hogy abban a pillanatban ahogy eldöntöttem, hogy másképpen fogok innentől kezdve élni, sőt mi több tulajdonképpen elkezdek élni szembe jött velem az interneten egy könyvnek a reklámja. Mi volt a címe? Élet másképp! Oravecz Nóra sorsfordító hatással volt az életemre, egy nap alatt elolvastam a könyvét és alkalmaztam a benne leírtakat, megoldottam a feladatokat. Végre reményt kaptam, hogy igen lehet élni másképp és minden álmomat valóra válthatom. Ez a könyv indított el az úton, azon az úton ami 3 év alatt odáig juttatott el, hogy hálával kelek és fekszem, szeretem a testem, szeretem magamat, minden nap mosolygok, a problémára lehetőségként tekintek, jó kapcsolatom lett a szüleimmel, csodás emberek vesznek körül, pozitívan szemlélem a világot, teszek magamért és segítek másoknak, hogy teljesebb életet éljenek, vannak céljaim, cselekvő lettem, napi szinten sportolok, törekszem a harmóniára kívül és belül is, van munkahelyem, építem a saját vállalkozásom és soha nem adom fel!

Van e nyoma a régi Jucusnak? Sajnos még vannak nyomai igen, még mindig vannak démonaim. Nagyon nagy utat tettem meg eddig a lelki fejlődésemben és ez egy soha véget nem érő folyamat, de imádom fejleszteni magam, feszegetni a határaimat és szeretem a kihívásokat, állok eléjük. A démonokat pedig megtanultam legyőzni, megtanultam, hogy nem szabad átengedni a kormányt a félelmeimnek, ők csak mellékutasok lehetnek. Félelmek nélküli ember nem létezik, csak olyan aki megtanult együtt élni a félelmeivel, elfogadta őket és szembemegy velük. Valószínűleg innen is jött a mottóm: “A komfortzónán belül nincs fejlődés.” A komfortzóna egy olyan hely, ahol nem ér semmilyen behatás, megszokott környezetben mozogsz a megszokott emberekkel. Én úgy képzelem, hogy a zóna határát körös körül a félelem sötét köde veszi körül, ezen a ködön túl viszont ott a fény, a szivárvány, a szabadság szédítő illata és a friss szellő ami az arcodba vágva tudatja, hogy igen megérkeztem, a csoda létezik. Szerintem háromféle ember létezik. Van aki meg sem próbál belépni a ködbe, mert már maga a tudat megbénítja ezért inkább a komforton belül éli le az egész életét, nem tudva milyen is az a külvilág. Aztán van az az ember, amilyen én is voltam egy időben, hogy be be lép a sötét ködbe és hagyja hogy átjárja minden porcikáját a félelem, aztán visszalép mondván, hogy ez hülyeség, úgysem sikerülhet. A harmadik típus pedig, aki megtapasztalta már, hogy milyen is szabadnak lenni, korlátok nélkül. Ő belépett a ködbe, vett egy mély levegőt, majd megfogta és egyszerűen lerántotta magáról.

Forrás: google.hu

Te melyik ember vagy? Nem azt mondom, hogy mindig komfortzónán kívül kell élnünk, mert néha bizony jó begubózni és kicsit töltődni ott, pláne nekem aki javíthatatlan introvertált vagyok. De tudom azt, hogy ahhoz hogy fejlődjek át kell lépjek abba a világba, amit bizony nagyon szeretek, mert megadja azt a szabadságot amire mindig is vágytam. Te akármelyik kategóriába is tartozz tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Ha örök határaid feszegető hős vagy akkor azért van itt a helyed, ha kétkedő bizonytalan vagy akkor itt kapsz majd reményeim szerint megfelelő motivációt tőlem és a többiektől is valamint ha gyakorlott komfortzónás kisnyugdíjas vagy akkor van csak igazán itt a helyed, hiszen láthatod azt, hogy én ebből a helyzetből hogyan léptem ki, hogyan lépek ki nap mint nap és motiválni, inspirálni szeretnélek Téged arra, hogy soha ne add fel és ami a legfontosabb soha ne törődj bele, hogy ettől nem lehet jobb!

Nincs reménytelen helyzet és nincs lehetetlen csak korlátozó gondolatok!

Köszönöm, hogy itt vagy a blogon és köszönöm, ha nézed a videóimat! Hatalmas erőt adsz nekem minden nap és én szeretném ezt Neked visszaadni! Iratkozz fel bátran a blogra ha még eddig nem tetted, a youtube csatornámra, a facebookra és ne felejtsd el az instagramot sem, hiszen nap mint nap áramlik a Judexim Életérzés!

Köszönöm, hogy olvastál! Hamarosan folyt.köv.

Nagy ölelés, J

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.