Minden egyes nap megküzdök magammal | FutóNapló S01E03

Minden egyes nap megküzdök magammal | FutóNapló S01E03

Aki követ itt a blogon és Instagramon már biztosan tudja, hogy úgy kb. májustól újra elkezdtem rendszeresen edzeni és 5 hete pedig elkezdtem futni. Sohasem voltam egy sport lady, ugyanakkor tisztában vagyok vele és a szervezetem is jól tudja, hogy szükség van a mozgásra és olyankor sokkal jobban is érzem magamat. Ennek ellenére már-már óramű pontossággal mindig elérkezik az a pont a sportolás terén amikor a rendszert kezdi felváltani a káosz és a hébe-hóba sportolgatás jelensége. Mindannyian mások vagyunk: valakinek lételeme a sport és gond nélkül halad napról napra és van aki bár tudja, hogy ez szükséges mégsem bír rendszert belevinni. Bárki bármit mondhat nekem, mocskosul nehéz tartani magam egy rendszerhez e téren.

Sokan írtatok nekem mióta elkezdtem a futó napló sorozatot, hogy büszkék vagytok rám és mennyire motiváló az amit csinálok, ne hagyjam abba, mert Ti is velem együtt csináljátok. Elképesztően boldog és hálás vagyok ezekért a visszajelzésekért, mert ezek pedig engem motiválnak, hogy ne adjam fel. Van olyan nap amikor kiröppenek az ágyból és irány a terem vagy a szabad mozogni, viszont sokkal több az olyan alkalom amikor komolyan meg kell küzdenem magammal. Itt jön képbe az önfegyelem, az önmegtartóztatás, amit az életem számos területén tökélyre fejlesztettem, mindeközben a legfontosabb résszel, az egészséges életmóddal keményen meggyűlik a bajom. Az önmagammal szemben folytatott harcok közepette van, hogy alul maradok és van amikor igenis felülemelkedem a kifogásaimon. Szerencsére ezek kezdenek inkább túlsúlyba kerülni.

Nem kell egyedüli problémának érezned azt, hogy neked nem megy ez olyan könnyen és van, hogy csak szenvedsz mint a dög azon a futópadon vagy éppen az alatt a bizonyos súly alatt, amikor mások vígan csinálják amit kell. Ismerem az érzést és még mindig sokszor van az, hogy magamat szidom amiért csak 1 tetves kilométert sikerült futnom, azt is úgy, hogy hatszázszor haltam meg közben. Holott egyáltalán nem kell magamat ostoroznom és nem kell neked sem. Mindenkinek megvan a saját maga kis tempója, a saját maga harcai és a saját maga üteme. Egy pár hónapja még heti ötször edzettem, mert megvolt hozzá a kellő ambícióm. Most jelenleg ott tartok, hogy hol heti hármat, hol heti négyet-ötöt edzek és bizony van olyan is amikor heti egy vagy kettő jön csak össze. Őszintén szólva belebetegedtem ebbe az egészbe, annyira rágörcsöltem már megint, hogy a mozgás minden percét kínnak élem meg. Kínzom magam ha heti kettő alkalom vagy kisebb táv sikerül és egyszer sem dicsérem meg magamat és így oda az ambícióm. Ismerős ez valaki másnak is? Biztosan, mert érkezett pár levél ebben  a témában is. Lehet ezt egyébként másképpen is csinálni és meg fogom mutatni, hogyan!

Ebből már sokan meg is kapták a kérdésükre a választ, hogy nem adtam fel a futást sem az edzést! Én itt leszek motivációnak és Ti vagytok az én motivátoraim, úgyhogy megállás nincs! Minden lépés lépés, teljesen mindegy mekkora! Nincs még benne rendszer? No para, nem is feltétlen kell! A lényeg egy: Minden egyes nap légy jobb a tegnapi önmagadnál!

A rossz idő és az elfoglaltságaim miatt csúszok még mindig a videóval, de amint tudok felvenni már érkezik is az új extramotivációs Futó Napló Vlog!

Addig is figyeljétek a blogot, Facebookot és Instagramot mert itt aktív vagyok továbbra is!

Ölelés,

Judit

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.