Lillafüredi randevú

Lillafüredi randevú

Randevúzni csodás dolog, persze nem mindegy kivel tesszük ezt. Szuper dolog a párunkkal heti legalább egy alkalommal elmenni kicsit együtt és kikapcsolni a heti pörgésből. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a személyről akivel a legtöbb időt töltjük életünk során, ez a személy pedig nem más mint mi saját magunk! Sokan félnek is egyedül lenni, elmenni egyedül ide-oda. Én is ilyen voltam, ám kilépve a jól megszokott komfortzónámból úgy döntöttem randira hívom saját magamat és nyakamba veszem Lillafüredet, ami annyira kedves helyet foglal el a szívemben.

Egy évben többször is ellátogatok ide és ami a csodás benne, hogy mindig másmilyennek látom az egész környezetet. Többféleképpen lehet megélni a csodát: barátokkal, a szerelmeddel, egy új randi kapcsán, családdal vagy éppen csak egymagad. Van az a mondás, hogy ott az otthonod ahol a szíved. Az én szívem egy kis darabkája itt van Lillafüreden, valami oknál fogva különleges érzelmi kötődésem van a helyhez már kicsi korom óta. Talán azért mert egyébként is rajongok a nyugodt erdőkért, a természetért, a hegyekért, ugyanakkor a szabad és féktelen víz, amely utat tőr magának és formál is a lényem egy része. Itt mindet megtalálom egyszerre.

Többféleképpen is meg lehet közelíteni Lillafüredet, amit kifejezetten tudok ajánlani az, hogy ha csak nem szakadó esőben érkeztek vagy kora reggel mint ez esetben én, akkor inkább a kisvasúttal gyertek fel, mert a parkolás életveszélyes szokott lenni tapasztalataim alapján. Viszont egyvalamire nagyon figyeljetek ha vonattal jöttök, hogy a visszaút időpontját mikor leszálltok már akkor nézzétek meg, illetve az apró betűs jelölgetős részre is figyeljetek. Ez is egy elég érdekes tapasztalat volt, mondjuk csak hoztam a formámat, amikor Pistivel együtt jöttünk én okosan rápillantottam a táblára, hogy jó okés lesz nekünk ez a vonat visszafele. Igen ám, csak mikor odaértünk az állomásra igen nagy meglepetés ért bennünket, hogy már egy teremtett lélek sincs sehol, vonat meg még inkább nem. Én okos ugyanis a jelölést nem néztem, hogy éppen ezen a napon nem jár az a vonat… még szerencse, hogy kb. az utolsó buszt elcsíptük, mert taxit nem szívesen hívtunk volna, a kocsink pedig ugye Miskolcon volt. A tanulság tehát számotokra mindenképp levonandó, nekünk pedig jó kis kaland volt ez.

Az erdei kisvasúttal az út egyébként csodálatos, gyerekeknek is hatalmas élmény, amikor a friss hegyi levegő az arcodba vág, festői ahogy a fény átszűrődik a fák lombkoronáján és az az illat leírhatatlan. Ellazít, feltölt és letisztáz benned mindent, csak hagyod, hogy átjárja a tested a hála és a nyugalom.

photo-2017-06-18-10-14-21

Az állomásnál a parkolás egyébként elég érdekes, de megoldható én még sohasem fogtam ki olyan nagy tömeget. Egyébként a bérházak között kell parkolni és nem kell félteni az autót, eddig nem hallottam kellemetlen élményről senkitől. A jegyváltás után, ami szerintem nagyon baráti, meg tudjátok nézni a honlapjukon a menetrenddel együtt, a peronon az egyik padon nyugodtan megvárhatjuk a vonatot és aztán indulhat a kaland. Arra azonban készüljetek fel, hogy az első pár méteren még Miskolcon belül megy a vonat és bizony ha nagyon drasztikus kifejezéssel akarok élni, ez a város az ország gettója. Borzalmasan koszos és csúnya nem is tudom, hogy tudtam itt élni 4 évig. Na de ettől tekintsünk is el, mert az, ami ott fent vár bennünket mindenért kárpótol.

Én jelenleg most az autót választottam, mivel kora reggel mentem éppen abból az okból kifolyólag, hogy ki akarok kapcsolni, azt akartam, hogy szinte még senki se legyen a környéken. Az időjárás persze csodálatos volt, ezerrel tűzött a nap, SE… Konkrétan mikor leparkoltam a kocsit abban a pillanatban elkezdett esni, hoztam a formámat azért. Szerencsém viszont az volt, hogy úgy egy órán belül eltűnt az eső és végre igazán ki tudtam élvezni a helyet.

Először is hatalmasakat szippantottam a levegőbe, ilyenkor még ütősebb a dolog mert elég nagy volt a páratartalom. Első utam mindig a parkba vezet ahol nagyon relaxáló sétálni, közben hallgatni a madárcsicsergést és persze a patak csobogását. Egyébként itt található a vasútállomás is és egy hangulatos kis büfésor ahol viszonylag elég jókat lehet enni. Nem hagyhattam ki a vasúti sínek közötti fotózkodást és persze a sétát sem.

Ezek után jöhetett a túra következő állomása a Kastély, a függőkerten át pedig a vízesés. Őszintén szólva órákon át tudnám nézni és hallgatni a vizet, engem ez annyira feltölt és elgondolkodtat. Pár fotó és egy kis relax után sétáltam tovább a függőkerten át a Hámori-tóhoz. A vad vízesés után ez a nyugodt, csendes táj olyan látszatot kelt mintha egy festmény előtt állnánk. Imádok ebben gyönyörködni és mindig elhatározom, hogy csónakázni fogok ezen a tavon, aztán eddig ez mindig elmaradt, különösen most, azért egyedül nem romantikus vízre szállni valljuk be. Nézzétek, hát nem csodálatos? A kék ég, a zöld fák, a tükör sima víz.

Jó sokáig barangoltam még ezek után és csak szívtam magamba az energiát. Viszont amit kihagytam ezen az utazáson, az a libegő. Igen, már Lillafüreden is tudtok libegni és nem is érdemes kihagyni azt a látványt és élményt. A libegős kalandunkról is mellékelek egy vlog videót, amit érdemes megnézni. Kb. 1 km-re van a központtól, úgyhogy aki nem akarja lejárni a lábát vagy kocsival vagy az erre az alkalomra fenntartott elektromos kiskocsival menjen.

Összességében mit mondhatnék még? Igazán feltöltött ez a magammal töltött idő, kikapcsoltam a hétköznapok rohanásából, eggyé válhattam a természettel és újult erővel vethettem bele magam a hétköznapi feladatokba. Ha nem jártál még Lillafüreden, akkor most azonnal vedd fel a bakancslistádra, mert egy vétek kihagyni. Ha pedig már jártatok erre, bízom benne, hogy meghoztam a kedveteket egy újbóli kalandra.

A két videókat itt érhetitek el, nem érdemes kihagyni!

VLOG 1                                              VLOG 2

írjátok meg kommentben, hogy nektek milyen élményetek van ezzel a csodás hellyel kapcsolatosan!

– Judit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.