A szingliket lelövik ugye?

A szingliket lelövik ugye?

Kedves naplóm!

Mi lehet a baj velem? Fellépek Facebook-ra, ahol sorra jönnek velem szembe a volt osztálytársaim, az ismerőseim, a rokonaim, a haverjaim és úgy tulajdonképpen mindenki eljegyzési, esküvői, boldog baba-mama-papa hármas és csilli-villi életek fotói. Bődületesen és már-már pofátlanul tolja bele a közösségi média az arcomba, hogy bizony Juditkám te nem tartasz sehol sem. Egyedül fogsz megöregedni egy kutyával,macskával,  no meg pár pókkal a sarokban, megkeseredett vén trotty leszel, az örök morgós szingli aki senkinek sem kellett. Hát valóban ez lennék én? Kevesebb másoktól? Valóban baj lenne, hogy 26 évesen nem hogy egy gyémánt eljegyzési gyűrűt vagy egy boldogságos családi fészket, de még egy átkozott pasit se tudok felmutatni? Sőt, hogy még messzebb mennyek, még mindig anyámékkal élek, ezért gyerünk írjuk le, akasszuk fel? Hát itt vagyok, kövezzetek meg, de bizony én kimondom…

Köszönöm! Csodálatosan érzem magam így ahogy vagyok!

Nem mondom azt, hogy néha napján nem kap el a pánik, hogy atya isten már 26 éves vagyok és még csak egy pasim sincs akivel szarrá tudnánk posztolni a facebookot és az instagramot, na meg persze boldogan élnénk amíg meg nem halnánk. De aztán mély levegő, leszarom tabletta és máris tudom azt, hogy valójában nekem ez így jó és nem sietek sehová. Na persze sokat segít az is, hogy belenézek a tükörbe, aztán megkérdezem: Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb e vidéken? -Naná, hogy Te, micsoda kérdés ez? 😀

Viccet félre téve, pár hete olvastam egy cikket Orsinál amiben magamra ismertem és felhozott belőlem annyi elfojtott indulatot, hogy meg kellett írnom az én véleményemet is a témában. Ahogy azt már gondolom kitalálhattátok, a szingliségről van szó. Szégyellnem kellene magam azért, mert szingli vagyok? Vagy szégyellned kellene Neked magad azért, mert x évesen nem vagy férjezett? Ugyan már gyerekek, nem a 80-as években élünk amikor majdhogynem szó szerint lelőtték a szingliket. Manapság egy nő, pláne az olyan későn érő nők mint én magam is vagyok, jönnek, mennek, gondolkodnak és karriert építenek. Mennek, követik az álmukat és tesznek azért, hogy megismerjék önmagukat. Azt, hogy mire vágynak, mit akarnak, mert ha idáig  eljut egy Nő, akkor már nem lesz szüksége több üres „kapcsolatra”, kalandra, ahogy arra sem, hogy teljesen függővé tegye magát egy férfitól az által, hogy majd a Jóska mindent a picsám alá rak, én meg élek mint marci hevesen. Hála a jó istennek egyre több nőnemű társam követi az álmait és csinál saját karriert.

Forrás: google.com

Megrekedhettem volna azon a szinten én is, hogy fogok egy gazdag fószert aki megfelelően hülye is ahhoz, hogy kihasználjam ezzel saját magamat degradálva a felmosórongy szintjére. Vagy megtehettem volna azt is, hogy hozzámegyek az első vagy a második nagy „szerelmemhez”, szülök neki pár gyereket és boldogan élünk amíg meg nem. Félreértés ne essék, sok olyan ismerősöm és barátom van akiknek ez az életcéljuk, a küldetésük, hogy jó anyák és feleségek legyenek és csodálom őket, imádom nézni a boldogságukat. Ők ezt akarták. Én viszont nem. Azt hiszem, ha húszas éveim elején férjhez megyek és családot alapítok, én meghaltam volna. Na persze csak képletesen, belülről, de tuti így lett volna. Ahogy Carrie Bradshaw is megmondta, vannak nők, akiket nem lehet betörni, csak szabadon kell engedni, hogy a vadonban találják meg a párjukat. Nem kétlem, hogy meg fogom találni a páromat és gyerekeket is szeretnék majd. De ez nem most fog bekövetkezni, még akkor sem ha Mariska néninek ez bizony nagyon szúrja a szemét a szomszédba.

Jelen pillanatban a karrierem az első számomra az, hogy álmaim életét éljem, azt csináljam ami boldogsággal tölt el és a legfontosabb, hogy szabad legyek. Most fogok csak különköltözni végleg anyuéktól, de nem bánom, hogy eddig húztam hiszen éppen eleget lázadtam tini koromban, le kellett picit nyugodnom a családi fészekben, de erről és a költözésemről majd egy másik cikkben beszélek.

Forrás: google.com

Mi a francért vagyok én már kerek 3 éve szingli? Azért, MERT ÍGY DÖNTÖTTEM! No persze, lehet sokaknak jobban esik az a kicsi szívüknek, hogy „na ez se kell a kutyának se”, de higgyétek el nem így van. Aki imád és mellettem van az tudja, hogy majd egyszer biztosan fog húslevest csigatésztával enni az esküvőmön csak türelemmel kell lennie. Most ami boldogsággal tölt el azok a vállalkozásaim, az írás, a videózás, Ti, hogy segíthetek nektek és itt vagytok, a családom és még sorolhatnám. Boldog vagyok, sőt mi több már-már idegesítően boldog és őrült. Ez ugyanis sokaknak szúrja a szemét, de erről majd megint egy másik cikkben.

Hú már megint mennyit rizsáztam, ha eljutottál idáig az olvasásban minden elismerésem és hálám! Összegzésül amit át akarok adni itt neked kedves szingli társam az az, hogy ne lesütött szemmel és mormogva mondjátok, hogy szinglik vagytok, hanem mosolyogva, boldogan és igenis bátran, mert nincs miért szégyenkeznünk. Ott él benned is a csoda amivel hegyeket vagy képes megmozgatni és ezt majd meg fogja látni a megfelelő férfi, aki nem fog ettől megijedni, hanem veled együtt szárnyal!

Szinglinek lenni nem egy állapot, hanem egy életérzés! Amit maximálisan meg kell élnünk, fel kell fedeznünk benne a lehetőséget, ami azért adatott, hogy még jobbá tegyük önmagunkat felkészülve ezzel életünk következő fejezetére.

Legyetek boldog szinglik és még boldogabb párkapcsolatban élők!

Ölelés!

-Judit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.