A nutellás üveg mélyén – #myfitnessjourney #1

A nutellás üveg mélyén – #myfitnessjourney #1

Vannak napok sőt hetek is, amikor úgy érzem magam mint egy csillámpóni, aki a domboldalon ugrabugrál a pillangókat kergetve, minden harmonikus, jól mennek az edzések, az étkezésemmel minden rendben van, kiegyensúlyozott vagyok és tulajdonképpen teszek a világ szar dolgaira egy nagyot. Persze emberből vagyunk és az élet nevű játékot játsszuk, úgyhogy nyilván ahol van csillámpónis pillangós oldal, ott van sötét oldal is. Nem fogok hazudni, az elmúlt hét, sőt az elmúlt hónap olyan szinten nyögvenyelősen ment, hogy utáltam mindenkit, legfőképp magamat.

LÉLEK

Itt kezdődik minden. Ha nincs meg a belső harmónia, az ambíció, az elhatározás, a hit, akkor cseszheted az egészet. Nem szeretnék senkit traktálni a magánéleti dolgaimmal, de tudnotok kell, hogy nem fenékig tejfel az én életem sem pláne nem ezen a területen. Nagyon sok lelki gebaszt sepertem a szőnyeg alá az elmúlt egy évben azért, hogy az üzletre tudjak koncentrálni és minden flottul menjen. Hiába mondták, hogy álljak le és foglalkozzak végre magammal is, mert ha nem akkor meg lesz az eredménye. Legyintettem és hajtottam tovább, mígnem most kezd beérni a magánéleti leszarom tabletta hatása.

Ezek a gondok hirtelen torony szerűen magasodni kezdtek felém és most rám borult minden. Túl sok helyre kellett koncentrálnom és túl megoldhatatlannak láttam a problémákat, amelyekre extra kevés időm volt, legalábbis én úgy gondoltam. Így hát miből vesz el az ember időt ha nem az edzésből. Viszont meg kell mondjam, hogy nem is lett volna erőm edzeni. Párszor le le mentem a terembe de a bemelegítésen és 2-3 guggoláson kívül nem bírtam mást csinálni. Úgy éreztem elnehezednek az izmaim, mindenem és nem bírok mozdulni. A problémák olyannyira láncra kötöttek, hogy nem volt lelki erőm edzeni.

Tudtam, hogy itt kurva nagy gáz van és cselekednem kell ha normális, harmonikus, kiegyensúlyozott életet szeretnék. Meg is tettem a szükséges lépéseket, amelyekről majd egy másik posztban beszélek nektek.

TEST

Ha valaki látta volna az edzéseimet az elmúlt hónapban akkor szerintem azt hitte volna, hogy valami kandikamera van eldugva valahol, mert ez csak is valami átverés vagy legalábbis kabaré lehet. Ha csak a szeptembert nézem, nagyon szépen haladtam, formálódtam, már ment a szabályos guggolás 60 kilóval is és mindezt vágtam suttba októberben. Na de bánkódni kár, a jelent kell kiértékelni, megtalálni a hibákat és javítva rajtuk megtervezni és csinálni tovább!

A legfontosabb amire nagy hangsúlyt kell fektessek az az önfegyelem még mindig, illetve a fókuszált munka. Azért nem tudtam végigcsinálni egyetlen normális edzést sem, mert a gondolataim szanaszét voltak, nem tudtam az adott izomra koncentrálni. Miközben guggoltam is azon járt az agyam, hogy ezt és ezt a problémát hogyan tudnám megoldani. Ez mindamellett, hogy elveszi a hatékonyságot még extra balesetveszélyes is. Most is ugyan úgy lemegyek edzeni akkor is ha nincs kedvem, viszont figyelek arra, hogy ha egy adott gyakorlat közben valami nagyon nyomaszt, akkor inkább nyújtok egyet és megyek haza a dolgomra.

Nem mondom, hogy nem vagyok megelégedve a jelenlegi formámmal. Számomra már az is nagy szó, hogy végre a narancsbőr eltűnni látszik a fenekemről és a csípőm is kisebb lett. Viszont ez még közel sem az a feszes, tónusos forma amit én el akarok érni. Újraterveztem kicsit az edzéstervemet is, az étkezésemet is és rajta vagyok azon, hogy fejben is rend legyen, mert akkor tudom 200%-ig odatenni magam!

ÉTKEZÉS

Beszéltem már az evészavarról EBBEN a videómban. Eléggé mélyen érint ez a téma engem és éppen ezért lesz még szó itt a blogon is erről a dologról. Most amit mindenképpen kiemelnék, hogy az étkezéssel kapcsolatos gondok gyökere mind mind a lélekben keresendők. Ami nekem jelenleg a legnagyobb problémát jelenti az, hogy elfogadjam és megbékéljek a ténnyel mi szerint meg fogom találni a számomra ideális társat, akit nekem rendelt az univerzum. Az utóbbi időszakok elfuserált randijai és a bezárkózottságom felélesítette az evészavaromat és borzalmas rohamok törtek rám. Sajnos ez még mai napig tart, viszont a környezetem és én magam is próbálok segíteni önmagamon, hogy aztán végérvényesen elfelejthessem a hatalmas depis túlzabálásokat és az az utáni piszkos mocskos lelkiismeret furdalást és aztán a végtelen koplalásokat.

Ebből a hatalmas harcból amit magammal folytatok az utóbbi időben Ti nem igazán láttok semmit, hiszen nem akarom, hogy bárki is sajnáljon, viszont azt igenis fontosnak tartom, hogy beszéljek/beszéljünk erről a problémáról, mert sokan küzdenek ugyan ilyen gondokkal csak nem mernek róla beszélni. Ha magadra ismertél a videóban elhangzottak alapján vagy éppen az itteni pár sor alapján írj bátran nekem bármely felületen, garantáltan válaszolok, hidd el jól esik ezt megbeszélni valakivel.

De hogy egy picit tárgyiasítsuk is a dolgot nézzünk bele az elmúlt hónap étkezési szokásaiba Jucus háza táján. Voltak nagyon szép napjaim nem tagadom, amikor makulátlanul étkeztem, értem ez alatt: fehérje, jó szénhidrátok, jó zsírok, zéró cukor, zéró fehér liszt és egyéb nyalánkságok. Elképesztő büszke voltam magamra és nagyon jól éreztem magam, annyira feldobott egy-egy ilyen nap, hogy úgy éreztem a világot is képes vagyok megváltani. Aztán jött egy lelki sokk például, hogy rossz egyedül lenni és látni a szerelmes párokat az utcán és mindenfele, mindenki párban én meg egymagam. Na ez aztán istenesen megborított lelkileg és ebben a szar gebaszban ücsörögtem napokig, amikor is semmi más nem tudott boldogsághormont adni csak is a  nutella! No nem ám egy-két kanállal, hanem egy fél üveggel legalább. Ezután persze a szokásos forgatókönyv: lelkiismeret furdalás, rosszullét és utána koplalás, mert ugye most mekkora szar vagyok, hogy bűnöztem.

Mikor kimásztam a gödörből és sikerült magamat megfelelő lelkiállapotba hozni persze minden megint nagyon szépen ment. Tartottam a 16/8 órás böjtöket, finomakat ettem, edzettem, futottam, majd ki csattantam az energiától. De aztán jött újra egy nagy hullám ami úgy pofán baszott, hogy mély zuhanásba kezdtem a tengernyi szar legaljára. Hát így zajlottak ez elmúlt hónap napjai, amikre egyáltalán nem vagyok büszke. Az alakomat is eléggé megsínylette, hogy az egészségemről, a vitalitásomról és az energiaszintemről ne is beszéljek. Léptem egy nagy lépést előre szeptemberben és októberben sikerült egy nagy lendülettel kettőt hátra ugrani. De elkeseredek e vagy feladom e és hagyok minden így, amíg vagy 100kilós nem leszek? Kizárt! Harcos vagyok és egy harcos bár elbukhat 100 csatát is, a háborút mindig megnyeri!

Hiszek magamban és hiszek abban, hogy a körülöttem lévő emberek most már mind egytől egyig támogatni fognak, segítenek és itt vagytok Ti is, a Judexim Team, akik ismeretlenül is sokan támogattok és támogatjátok egymást is! Már csak miattatok sem fogom feladni! Akármilyen helyzetben is vagyunk jelenleg, nem létezik lehetetlen! Nincs veszett ügy, amíg akad csak egy bolond is, aki küzd érte!

Ezentúl heti rendszerességgel hozom a beszámolókat Nektek, legyen az éppen egy nagyon fasza periódusa az életemnek vagy éppen ellenkezőleg a legalja. Fontosnak tartom azt, hogy lássátok nekem sem és senkinek sem könnyű! Csak csináljuk, mert a befektetett munkának mindig meg lesz az eredménye!

Szép Napot Neked Harcosom!

Ölellek,

Judit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.